Miért égnek ki a recruiterek?
Több oka van annak, amiért a recruiterek kiéghetnek. Az egyik, hogy jellemzően – mind a szolgáltatói, mind a vállalati oldalon – igen nagy nyomás alatt dolgoznak. Folyamatos teljesítményt várnak tőlük, a keresett pozícióknak megfelelő jelöltek formájában. A munkaerőpiac ráadásul nagyon pörög, a keresett pályázókat pedig nemcsak interjúztatni kell, hanem megtalálni, meggyőzni és menedzselni is. Másrészt az állandó emberekkel végzett munka, a velük való kapcsolattartás olykor kimerítő tud lenni. Mivel a piac naprakész ismerete, a sokféle embertípus kezelése, a profi információ- és stakeholder menedzsment, valamint a gyors reakció mind alapelvárás, magasan van a mérce a szakmai kihívások tekintetében is. Ráadásul a recruitmentben a legtöbbször „nincs megállás”, így a recruiterek fokozott mentális megterhelésnek vannak kitéve.
Mik szoktak a kritikus pontok lenni?
Az állandó teljesítményelvárás, amely a recruitereket nyomás alatt tarthatja. A sürgetettség érzés, hiszen a pozíciókat jellemzően gyorsan kell betölteni. Emellett fontos megemlíteni, hogy bármilyen napjuk is legyen, a recruiterek mindennapi munkájában elengedhetetlen a kedvesség, a kiegyensúlyozottság és a nagyfokú előzékenység – ami stresszhelyzetben sokszor igen nagy kihívás.
Hogyan szoktak idáig eljutni a recruiterek?
Jellemzően az állandó hajtás, a teljesítmény miatti folyamatos feszültség, és a sokfelé (megbízó partnerek, jelöltek, hiring manager, szakmai felettes, azaz a stakeholderek) való megfelelési igényből eredő stressz adódik össze. A recruiterek tulajdonképpen állandó nyomás alatt dolgoznak, amelyet nem mindenki tud tartósan és „önerőből”, azaz külső támogatás nélkül jól kezelni. Ez különösen igaz azokra, akiknek fokozott bizonyítási vágyuk, vagy akár teljesítményszorongásuk van. A kiégés mindig egy folyamat eredménye, amelyet gyakran megelőz a „csömör”, valamint a túlhajszoltság érzése, a kimerültség, illetve az esetleges motiváció vesztés.
Hogyan lehet kijutni belőle?
A kijutás komplex folyamat, amelyhez először fel kell tárni, hogy az illetőt pontosan mi juttatta el a kiégésig. Vannak általános okok, mégis minden helyzet egyéni. A kiégést követő rehabilitációhoz mindig szükség van segítségre, hiszen ez egy komplex folyamat. Ennek állomásai a kiégés okaira való rálátás és azok tudatosítása, a belső és a külső tényezők szétválasztása, amelyeket aztán új viselkedési minták és nézőpontok beépítése, sőt akár egy teljes karrier-életpálya újratervezés is követhet.
Hogyan lehet megelőzni a kiégést?
Fontos először is, hogy a recruiter tudja, miért is választotta ezt a szakmát, és legyen egy számára kellőképp motiváló oka annak, amiért csinálja. Ez biztosítja a hosszútávú motivációját. Emellett az is elengedhetetlen, hogy szeresse a szakmát, érdekeljék az emberek, a kapcsolatépítés, mert csak így fogja örömtelinek érezni a tevékenységet. Igen sokat jelent még, ha van támogató vezetője, akivel megbeszélheti a szakmai kihívásait, nehézségeit. Mentális védelmet jelent továbbá, ha a recruiter képes határokat húzni, illetve ügyesen tud priorizálni, és magas szinten elsajátítja a stakeholder menedzsmentet.
Személyes tapasztalata van-e a témában?
Igen. Tizenegy évet töltöttem toborzás-kiválasztásban, amely rendkívül intenzív időszak volt számomra. Bár szenvedélyesen szerettem a szakmámat, és a benne töltött idő javarészében csúcsteljesítő voltam, voltak igen megterhelő időszakok mind tanácsadóként, mind szolgáltatásvezetőként. A számomra kitűzött célok folyamatosan növekedtek, és bár jellemzően elértem vagy gyakorta túl is szárnyaltam őket, a tizenegyedik évben vezetőként jelentős motivációvesztést éltem meg, amelynek hátterében később több okot is felfedeztem. Csak hónapokkal a felmondásomat követően tudatosodott számomra, hogy ki voltam égve, amelynek több – külső és belső – oka is volt. Azóta kiemelten foglalkozom a mentális egészség témájával, mind önmagam miatt, mind azért, hogy másokat is támogatni tudjak annak megőrzésében, amelyet ma már top prioritásnak tartok!
Köszönjük a válaszokat Polgár Zitának, Hiteles Vezetés mentorának!