Mi volt az a cél ami elindított a pályádon?
Minden korábbi munkatapasztalatom a szolgáltatói oldalhoz volt köthető, a karrierem kezdetekor training & development területen dolgoztam – mindig éreztem, hogy a szolgáltatói oldal pörgése, a mivoltából adódó napi szintű kihívásai a legjobbat hozzák ki belőlem. Az elmúlt 5 évben munkaerő szolgáltatóként az erősségeim találkoztak azzal a lehetőséggel és céllal, hogy minden nap tudok segíteni másoknak – a jelölteknek egy szuper álláslehetőséggel, ami sokszor az egész életüket megváltoztatja, a partnereknek egy szuper munkavállalóval, aki hozzájárul a növekedésükhöz és a kitűzött céljaik eléréséhez. Úgy érzem, hogy mások segítsége a legfőbb drive, ami a pályámon tart.
Az évek során kapott tanácsok és visszajelzések közül melyik az, amire a legtöbbször gondolsz vissza?
A vezetőként is leginkább kamatoztatható tanácsot, visszajelzést inkább egy mondattal helyettesíteném – egy korábbi vezetőm mondta egyszer azt, hogy valójában a stagnálás nem létezik, ha mi nem növekszünk, akkor egy versenytársunk meg fogja azt tenni helyettünk, és big picture tekintetében a végső eredmény a csökkenés. Minden évnek ezzel a mindsettel futok neki az év tervezésekor: valamiben minden évben fejlődni, növekedni kell – hiszem azt, hogyha ez a drive megszűnik egy vezetőnél, akkor már nem jó helyen van.
Mit tanácsolnál a pályájuk elején álló fiataloknak?
A tanácsom a pálya előtt álló fiataloknak, hogy gyertek recruiternek, jó lesz! Ugyanakkor ez egy kihívásokkal teli pálya, a legnehezebb egyértelműen az első pár hónap, hiszen a recruitmentben rengeteg elutasítással kell szembenéznünk, és ehhez hozzá kell szokni (úgy látom, hogy ez sokszor a pályaelhagyás oka is). Elképesztő jelöltmennyiséget mozgatunk meg ahhoz, hogy egy-egy pozitív válasz érkezzen be a passzív álláskeresőktől, a megbízók számára is sok jelöltet mutatunk be ahhoz, hogy egy sikeres kiválasztás történjen, és lássuk be, hogy sokszor alacsony a sikerráta a negatív visszajelzésekhez viszonyítva. A tanácsom a kitartás, a pozitivitás megőrzése, és hogy minden sikertelennek tűnő munkanap végén futtassuk végig a fejünkben a nap eseményeit, és meg fogjuk találni azt az egy-egy akár apró sikert is, amiért érdemes volt aznap dolgozni. Recruitment vezetőként felelősségünknek tartom ugyanakkor, hogy csak olyan fiatalokat indítsunk el ezen a pályán, akinek személyisége és motivációja alkalmas az ilyen típusú munkavégzésre, hiszen nehéz egy karriert úgy indítani, hogy az első munkahelyhez már kudarcélmény kötődik.
A mindennapi munkád során mi az az értékrend, amit követsz? Mi jelenti a legnagyobb kihívást?
Azt gondolom, hogy vezetőként az egyik legnagyobb segítségem az, hogy ugyanazt az utat jártam végig a HR asszisztens pozíciómtól kezdődően, mint mindenki más, aki egy ügynökséghez csatlakozik, és nem is volt olyan régen, így az emlékeim frissek maradtak. A célom emberközelinek és igazságosnak megmaradni, hiszen ezáltal tudok olyan elvárásokat megfogalmazni a csapattagok számára, amik nem lenyomják őket, hanem reális elvárások a mindenkori munkaerőpiaci helyzetben, ezáltal kicsit a komfortzónából bár kimozgatják őket, de az elérésük minden héten, hónapban sikerélményt és megbecsülés élményt biztosít. És épp ez adja a legnagyobb kihívást a mindennapokban – úgy üzemeltetni és fejleszteni egy profitorientált üzletágat, hogy az ne menjen az egyéni fejlődés rovására, és hogy semmiképpen se egy – sajnos sokszor a piacon észlelt – „darálót” alakítsunk ki a növekedés mellékhatásaként.
Mi a legnagyobb dolog, amit eddig elértél? Mit szeretnél még elérni?
Hatalmas eredménynek tartom, hogy Magyarország piacvezető HR szolgáltatójánál, 30 éves koromban lehetőséget kaptam a közvetítési üzletág megbízott vezetésére – ez a tulajdonosoktól megelőlegezett bizalom is azon hajtóerők egyike, ami napról napra arra sarkall, hogy minél jobb eredményeket érjek el a csapatommal. Nagyon jó tendenciának érzékelem a piacon általánosságban, hogy a munkáltatók egyre inkább nyitottak a fiatal vezetők irányába, ezáltal nyitottak az új ötletekre és látásmódokra, ami a bejáratott módszertanokkal, tapasztalatokkal karöltve egy szuper kombinációt tud alkotni. Legfőbb céljaim jelenleg két területre összpontosulnak: egyrészt azon dolgozom, hogy minél jobb vezetővé válhassak, ami egy élethosszig tartó folyamat , másrészt pedig a piac változik, sokszor és sokan beszéltünk már a határok eltűnéséről, a szellemi munkaerő országok közötti mobilitásáról, így szeretném még jobban elmélyíteni a tudásomat a nemzetközi piacon is.
Mi a fő motivációd?
Fő motivációm a fejlődés, a tapasztalás és a növekedés egyéni, illetve szervezeti szinten is. Szeretném fenntartani a csapatom számára a szerethető munkakörnyezetet, és szeretnék minél nagyobb mértékben hozzájárulni a Prohuman sikereihez a saját tevékenységem által.
Köszönjük a válaszokat Bodor Fruzsinának, a Prohuman Head of Permanent Placement Services and Headhunting-jának!