recruiTECH - "Vége a személyes interjúk korának?" - Interjú Martis Istvánnal (Profession.hu)
× Programok Jegyek Előadók Blog Szponzorok Kapcsolat

blog bejegyzés

"Vége a személyes interjúk korának?" - Interjú Martis Istvánnal (Profession.hu)

2021-02-25

Vedd meg jegyed most!

Változtatott a COVID-19 a recruitment szakma fejlődésén?

A munkaerőpiac alapvető egyensúlya változott most meg, a cégek erősebb pozícióba kerülnek. Az elmúlt évek felfokozott toborzási hangulatában több dolog is túlpörgött - minden eszköz bevethető és eladható volt, multi-channel megközelítés volt a jellemző. Most a hatékonyság / költséghatékonyság fókuszba került, így alaposabban át kell gondolni mit használnak a cégek.

Nagy hiány volt recruitment területen, gyorsan haladtak előre a kollégák a szakmai ranglétrán (túl gyorsan – ami régen 2-3 év volt, hogy pl valaki senior legyen, az most akár néhány hónap lett). Lelassult a piac, pozíciók szűntek meg, konszolidálódni fog ez a helyzet.

Sok olyan cég jött létre az elmúlt években, ami „nice to have” dolgot kínál, erre most kevéssé lesz igény. Egy visszaeső piacon a bizonyítottan hatékony, tőkeerős szereplők vannak jobb pozícióban. Új dolgot eladni, új terméket bevezetni nagyon nehéz.

Melyek a top trendek, amelyek meg fogják határozni a szakmánkat rövid- és közép távon?

Remote work / smart work – kitágul a világ, átalakulnak a keretek ahogy a cégek működnek – és ezáltal a recruitment szakma vadászterülete is változhat. A digitalizáció térhódításával egy már meglévő trend gyorsult be – vajon vége a személyes interjúk korának?

A hiányterületek nem változtak – ahol strukturális probléma van, ott nem fog javulni a helyzet – sőt, akár a határok átértelmezésével (magyar fejlesztő külföldre dolgozik) – még nehezebb is lehet.

Mibe szükséges invesztálni a toborzási vezetőknek, hogy sikeres toborzási szervezetet működtessenek?

Jó emberekbe / szaktudásba, valamint a megfelelő eszközökbe. Olyan kereteket kell kialítani, melyek mérhetővé teszik a toborzási folyamatokat – és ezek után adat / ROI alapon dönteni.

Milyen üzleti igények befolyásolják ma leginkább a toborzási szakmát?

Amíg az átmenti szakaszban vagyunk – a széleskörű oltottság előtt –, addig ez nagyon cégfüggő és eseti. Mára megtanultuk kezelni a bizonytalan állapotot, vélhetően romlani nem fog már a helyzet, de jól kell tudni majd időzíteni az újraindulás kapcsán. Fel kell mérni, hogyan alakultak át az egyes munkaerőpiaci szegmensek – lesz-e megfelelő számban elérhető ember, milyen bérezéssel kell számolnunk?

A hiányterületek kivételt képeznek, ott a megtartás a fókusz.

Mik voltak a legnagyobb előnyök, amit a COVID-19 hozott magával?

A digitalizáció felgyorsulása / digitális eszközök térnyerése, valamint a home office áttörése.

Milyen buktatók állnak előttünk, amire érdemes figyelni a toborzási szakembereknek?

Jól kell látni, hogy bár vannak erős trendek, de ezek nem minden szegmensre érvényesek. Minden cégnek látnia / értenie kell az ő munkavállalóit (beleértve a potenciális jövőbeni munkavállalókat) érintő változásokat, és ennek megfelelően tervezni  

Miként lehet a menedzsmentnek ma stratégiai partnere a toborzás?

Értse az üzleti célokat. Ne csak profilban gondolkodjon, hanem inkább üzleti kihívásban. A nap végén a cél nem az ember felvétele, hanem üzleti célokat elérni és ehhez megfelelő szaktudás / erőforrás kell.

Tényleg számítanak a skill-ek, a kultúra, vagy még mindig csak requisition alapon működik a szakmánk?

Én személy szerint fontosnak tartom. Természetesen vannak olyan munkakörök, ahol nem ez a fontos vagy csak kis mértékben – pl. gyártósoron –, és vannak cégek, ahol a teljesítmény és hard skillek a meghatározóak. Szeretnénk a soft dolgokat gyorsan és egyszerűen felmérni. Sok startup ígérte az elmúlt években, hogy ezt fogja megvalósítani (kiolvassa a CV-ből a szavak elemzésével, vagy 3 perces teszttel), de ez még várat magára. Ahogy mondják, „culture eats strategy for breakfast” – és a kultúra is kiveti a nem odavaló embert.

Ha csak egy tanácsot adhatna a toborzási szakma számára, mi lenne az?

Mérjék a tevékenységeket és adatok alapján döntsenek. A mai napig sok olyan esettel találkozom, amikor nincs mérés és adat – így nagyon nehéz dönteni.

Személyesen mit volt a legnehezebb az elmúlt egy évben, és mi volt ami pozitív meglepetést hozott?

Korábban kialakultak azok a „források” melyekből töltődni tudtam – társaság, nyaralások, kultúra. Ezek mind eltűntek, és közben a napok keményebbek lettek. Új támaszokat kellett találni. Szerencse, hogy a sport ott van. 😊

Pozitív meglepetés: nem kell évente 100 napot utazni és mégis mennek a dolgok!

Köszönjük a válaszokat Martis Istvánnak, a Profession.hu CEO-jának!